Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Petőfi Sándor: Tündérálom
  2018-08-25 11:00:09, szombat
 
 





Petőfi Sándor:
TÜNDÉRÁLOM



Sajkás vagyok vad, hullámos folyón.
Hullámzik a viz, reng a könnyü sajka,
Reng, mint a bölcső, melyet ráncigál
Szilaj kezekkel a haragvó dajka.
Sors, életemnek haragos dajkája,
Te vagy, ki sajkám ugy hányod-veted,
Ki rám zavartad fergeteg módjára
A csendriasztó szenvedélyeket.

Elfáradtam már, messze még a part?
Mely béfogad révébe; ...vagy az örvény?
Mely nyúgodalmat szintugy ad, midőn
Mélyébe ránt, a sajkát összetörvén.
Sem part, sem örvény nincsen még előttem,
Csak hánykódás, csak örökös habok;
Hánykódom egyre a folyó nagy árján...
Ki sem köthetek, meg sem halhatok.

De mily hang ez, mily tulvilági hang,
Mely bévegyül a habzugás közé?
Tán szellem, égbe szálló a pokolból,
Hol büntetését már átszenvedé?...
Egy hattyu száll fölöttem magasan,
Az zengi ezt az édes éneket -
Oh lassan szállj és hosszan énekelj,
Haldokló hattyúm, szép emlékezet!...

Nem voltam többé gyermek, s nem valék
Még ifju. Ez az élet legszebb éve,
Mint legszebb perc, midőn a hajnalégről
Az éj kárpitja félig van levéve.
Sötétség volt még egyfelől szivemben,
De másfelől már pirosan kelének,
Mint a közelgő nap szemeiből
Kilőtt sugárok, a vágyak s remények.

Amire vágytam, bírni is reméltem,
S amit reméltem, azt el is nyerém;
Talán azért, mert nem sok volt... egyéb sem,
Mint pihenés egy hű barát ölén.
Hű volt barátom, mert hisz ilyenkor még
Nincsen kikelve a rejtett önérdek,
E mindent elrágó hernyója a
Baráti hűség virágos kertének.

Barátom hű volt; ürítgettem véle
A boldog órák édes poharát,
S a lelkesűlés égi mámorában
Sasként röpültem a világon át.
S amerre szálltam, minden az enyém volt!
A dúsgazdagság bársony pamlagára
Hajtám le főmet, melyet övezett
A dicsőségnek csillagkoronája.

Ily nagyszerűnek álmodám jövőmet,
S már hittem is, hogy ez való, nem álom...
De most egyszerre szívem, melyet a
Világgal tölték meg, tágulni látom:
Szivem tágúla, vagy tán a világ
Kisebbedett? azt nem tudom, de érzém,
Hogy kebelemben hézag támadott,
Hézag, keblemnek legmelegebb részén.

És napról-napra nőttön-nőtt ez űr,
S ez ür miatt nem szállhatott már lelkem,
Félt, hogy mélyébe hull... s nem kelle többé.
Mit eddig olyan lángolón öleltem,
Nem kellett kincs és nem kellett dicsőség.
Mind a kettő oly fénytelen vala!
Oly fénytelen, mint lesz az ég idővel,
Ha elkopik majd csillagfátyola.

Nem kelle semmi, még a jóbarát sem,
Magam magamnak voltam terhire,
S futottam, mint kit rémek serge üldöz,
Az életzajtól messzi-messzire.
Csöndes magányban keresék tanyát,
Sötét erdő völgyébe telepedtem...
Oh e magányban milyen alakok
Lengtek körűlem s szálltak el fölöttem!

Szivembül jöttek e tündéri lények,
Szivemnek nem rég támadt üregébül,
Tündéri lények, milyenekre félig
Emlékezém a szép gyermekregékbül.
"Megálljatok! megálljatok!" kiálték,
"Oh, csak egy álljon meg közűletek,
Csak addig, mig egy csók s egy ölelés tart!"
Nem álltanak meg, mind eltüntenek.

Kerestem őket, és meg nem lelém,
Még csak nyomukra sem akadhaték;
Nyom nélkül jártak, oly könnyűk valának,
Könnyebbek, mint a szellő, mint a lég.
S minél messzebbre távozának tőlem,
Minél homályosabban láttam őket:
Annál dicsőbbek voltak, és szivem
Annál emésztőbb sovárgásban égett.

Szivem sovárgott és én sorvadék,
Társim nevettek a sápadt fiún,
Csak jóbarátom, ő nem nevetett,
Fejét csóválta, búsan, szomorún.
Mi lelt? kérdezte; én nem felelék,
Mert hisz magam sem tudtam, hogy mi lelt.
Szomjas valék s vizet hiába ittam,
Nem enyhité viz a tikkadt kebelt.

S meguntam ezt a földi életet,
Mely elvesztette szépségét szememben.
Föl, föl! mondám, a mennybe! ahová
Fájó szivemnek tündérnépe lebben;
Föl a mennyekbe! ha a léget szívom,
Mit ők színak: tán majd e szomj nem éget...
S ha ott is futnak tőlem? ah, utánok
Keresztülbolygom a nagy mindenséget! -

Fényes tavasz volt. A mezőn szivárvány,
Égő szivárvány százezer virágbul;
De rám oly búsan néztenek... talán
Tudták, hogy elkészűlök a világbul.
A legnagyobb hegy tetejére mentem,
Onnan tekinték föl az ég felé.
Átlátszó kék volt a felhőtlen ég...
Beléláttam... tisztán láttam belé...

Ábránd-alakjaim legszebbike
Ott volt az égben. Ajka mozgott; szinte
Hallottam hívó hangjait... de jól
Láthattam, hogy felém kezével inte.
Megyek! mondám, s a bérc szélére léptem,
Ahol száz ölnyi mélység nyilt alattam.
Már-már ugrám... hátúl egy kéz ragadt meg...
Eszmélet nélkül visszahanyatlottam.

Midőn eszméltem: a dicső alak,
Kit az egekben láttam az imént,
Ott állt mellettem... oh, mit érezék?
Leirhatatlan édes érzeményt!
"Ilyen közel van hát a föld az éghez?"
Zavart elmémmel ekkép gondolkodtam,
"Im a mennyben vagyok szép angyalomnál,
S elébb egy perccel még a földön voltam."

Ezt gondolám, de szólni nem tudék,
Avvagy talán nem mertem szólani,
Félvén, hogy majd ha ajkam megnyitom,
Keblemből a menny ki fog szállani,
És megragadtam angyalom kezét,
Hogy el ne tűnjék tőlem újolag,
És derekát átövezé karom,
Átövezé, mint egy égő szalag.

S merőn szemléltem fényes arculatját.
Most is csodálom, hogy szemem világa
El nem veszett e földöntúli fénytől,
Midőn benéztem szeme csillagába.
Sötétkék csillag volt az ő szeme,
És szemöldöke fekete szivárvány,
S vállán ugy úsztak barna fürtei,
Miként az éj egy rózsatenger árján.

Meg mertem végre nyitni ajkamat,
S beszéltem üdvről, angyalokrul, égről.
Nagyon homályosan beszélheték,
Mert ő nem értett semmit e beszédből.
"Én lyány vagyok," szólt, "földi lyány, nem angyal;
Ahol vagyunk, ez a föld, nem az ég,
S te itt a mélybe estél volna, ámde
Én mentésedre még jókor jövék."

"Legyünk tehát a földön," válaszoltam,
"Földön vagy égen, az mindegy nekem,
Csak oldaladnál, kedves oldaladnál;
Hisz ahol te vagy, ott az én egem.
De űlj le mellém, s engedd, hogy karom
Szorosabban fűzhessen át, o engedd!
Úgyis sajátom vagy, tulajdonom,
Mert téged az én képzetem teremtett."

Leültünk ott a szikla tetején
S beszélgeténk. Kérdezte: ki vagyok?
"Egy bús sohajtás voltam eddig," szólék,
"Öledben ím e csókkal meghalok.
Most csókolj vissza, lyányka, hogy legyen
Föltámadásom... - ím, föltámadok,
Mert csókod ért; s ki bú-sohaj valék,
Most a gyönyörnek mosolya vagyok."

Ő megcsókolt. Nem kéreté magát,
Első szavamra ajkamon volt ajka;
E csók! ez ajk!... mért nem váltunk itt kővé?
Hadd függtem volna mindörökre rajta!
E csók, e csók! ez édesb volt a méznél
S az anyatejnél. Csak ezóta élek;
Midőn elcsattant e csók ajkamon,
Érzém, hogy ekkor szállt belém a lélek.

"Tekints körül", szólott a csók után
A lyányka, "látod, milyen változás?
Én nem tudom, honnan, s miként van ez,
De mostan ég és föld egészen más.
Kékebb az ég, sugárosabb a nap,
S e fák alatt itt hűvösebb az árnyék,
S pirosb a rózsa, illatosb a lég...
Ah, mintha csak egy más világban járnék!"

"Más a világ, más, nem olyan, minő volt,"
Feleltem én, "vagy csak mi változánk?
De bármiként van, mit törődünk véle,
Midőn e változás áldás reánk!"
Egymás ölébe így fontuk tovább
Beszélgetésünk rózsakötelét,
S amint eszméltünk szép ábrándjainkból,
Láttuk, hogy a nap már a földre lép.

Alkonyodék. Arany felhőkön szállott
A nap violaszín hegyek mögé.
A messzeségbe nyúló rónaságot,
E száraz tengert, halvány köd födé.
A szikla, melyen állottunk, piroslott
A végsugártól, miként bíbor párna
A trónon. De hisz trón volt ez; mi rajta
A boldogság ifjú királyi párja.

Elbúcsuzánk; nem szóval; szemeinkkel;
S nem szomorúan, oh nem, oly vidáman!
Az éjt úgy néztük, mint a haldokló
A sírt, amelyen túl egy szebb világ van.
Nem ígértük, hogy holnap eljövünk,
De mind a ketten eljövénk hiven,
S így éltük által az egész tavaszt,
Ajk ajakon, kéz kézben, szív szíven.

S így éltük által az egész nyarat.
Minden napunk egy virágszál vala
A bokrétából, melytül illatot nyer
Az istenek olympi asztala.
De e virágok elhervadtanak már;
Mit ér, szemlélnem száraz kelyhöket?
Röpűlj ki e szép kornak édenéből,
Haldokló hattyúm, bús emlékezet!

Eljött az ősz, ez a vad zsarnoka
A természetnek. Kérlelhetlen karja
Letépi a szegény fák levelét,
A földre sujtja, és lábbal tiporja.
Lábbal tiprá boldogságunkat is;
Reánk küldé enyészetes szelét
Elválás képiben, s ez arcainknak
Leszaggatá szép rózsalevelét.

Elváltunk, hogy ne lássuk egymást többé.
Komoly borongó volt az őszi este;
A ködön át a távolból lyánykámat
Könnyes szemem mégegyszer fölkereste,
Aztán futottam, útat nem tekintve,
Arcom, kezem tövistől vérezék...
Futottam árván, mint a hullócsillag,
Melyet magából kilökött az ég. - -

Azóta arcom és kezem begyógyult,
Arcom s kezem, mit tüske sérte meg,
S szivemből is ki vannak irtva már
Az elválástól támadott sebek;
De e sebeknél jobban fáj nekem most,
Jobban fáj az, hogy már-már feledem
Ábrándjaidnak édes üdvességét,
Oh tündérálom, első szerelem!

Szalkszentmárton, 1846. február 20.



 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Címkék: keresztülbolygom, szalkszentmárton, gyermekregékbül, csillagkoronája, szenvedélyeket, ábrándjainkból, beszélgetésünk, boldogságunkat, csillagfátyola, ábrándjaidnak, elhervadtanak, homályosabban, gondolkodtam, nagyszerűnek, csendriasztó, dúsgazdagság, beszélgeténk, rózsalevelét, természetnek, hullócsillag, kérlelhetlen, föltámadásom, rózsakötelét, leirhatatlan, összetörvén, sovárgásban, messzeségbe, nyúgodalmat, legszebbike, beszélheték, legmelegebb, rózsatenger, angyalomnál, megragadtam, szorosabban, dicsőségnek, könnyü sajka, haragvó dajka, csendriasztó szenvedélyeket, sajkát összetörvén, folyó nagy, habzugás közé, hattyu száll, édes éneket, élet legszebb, rejtett önérdek, boldog órák, enyém volt, dúsgazdagság bársony, dicsőségnek csillagkoronája, életzajtól messzi-messzire, szép gyermekregékbül, Petőfi Sándor,
Új komment
Név:
E-mail cím: ( csak a blog tulajdonosa látja )
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Föld napja április 22  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A fák lelke  Az udvariasság alapja: önismer...  Ébredj  Lábad nyomát megőrzi a föld.  Facebookon kaptam  Esti kép  William Shakespeare idézet  Paul David Tripp Április 26  Facebookon kaptam  Két ember becsülete  A fák lelke  Ébredj  Ahogy emelkedik a rezgés...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Április 22. a Föld napja,  Ha így haladunk...  próbáljuk ki az őszinteséget  Facebookon kaptam  Vannak arcok  Egyik kedvenc festőm Fernando ...  Április 22. a Föld napja,  Búzaszentelés  A legnagyobb hiánycikk manapsá...  Minden gyerek jó.  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Facebookon kaptam  Naplemente  Föld napja április 22  Szent György napi hiedelmek, s...  Facebookon kaptam  György napra  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  A Föld napja  Beney Zsuzsa  Facebookon kaptam  A hét szűk esztendő  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Miért nem menti meg Jézus...  Őrangyalod, ha vigyáz rád...  Amit átélünk,  Beney Zsuzsa - Tavasz  Föld napja április 22  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  A Gömb  Paul David Tripp Április 25  Facebookon kaptam  S a dalok tanulsága  Facebookon kaptam  802 esztendeje, 1222. április ...  Aki szeret, annak senki sem id...  Ébredj  Nehezen engedem  Facebookon kaptam Krisztina b...  S a dalok tanulsága  Mindenünk, amink van, amit sze...  Fodor Ákos költő,  Facebookon kaptam  Semmit ne higgy el  Ünnepelj csak  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Minden szülő a lényével nevel.  Facebookon kaptam  A fenyő nem szép fa, (...)  Föld napja április 22  Facebookon kaptam  Idézetek a barátságról  Facebookon kaptam  Volt egy...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Minden gyerek jó.  Facebookon kaptam  Viharban csak az a fa marad ál...  Föld napja április 22  Facebookon kaptam Gizike bar...  Facebookon kaptam  A fák lelke  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Önmagaddal nem lehetsz elégede...  Ha így haladunk...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A legnagyobb hiánycikk manapsá...  A fenyő nem szép fa, (...)  Ha így haladunk... 
Bejegyzés Címkék
könnyü sajka, haragvó dajka, csendriasztó szenvedélyeket, sajkát összetörvén, folyó nagy, habzugás közé, hattyu száll, édes éneket, élet legszebb, rejtett önérdek, boldog órák, enyém volt, dúsgazdagság bársony, dicsőségnek csillagkoronája, életzajtól messzi-messzire, szép gyermekregékbül, ölelés tart, sápadt fiún, tikkadt kebelt, földi életet, léget szívom, nagy mindenséget, mezőn szivárvány, legnagyobb hegy, bérc szélére, dicső alak, egekben láttam, mennyben vagyok, földön voltam, rózsatenger árján, mélybe estél, mindegy nekem, szikla tetején, gyönyörnek mosolya, csók után, messzeségbe nyúló, boldogság ifjú, szebb világ, ketten eljövénk, egész tavaszt, egész nyarat, virágszál vala, istenek olympi, földre sujtja, őszi este, távolból lyánykámat, elválástól támadott, keresztülbolygom, szalkszentmárton, gyermekregékbül, csillagkoronája, szenvedélyeket, ábrándjainkból, beszélgetésünk, boldogságunkat, csillagfátyola, ábrándjaidnak, elhervadtanak, homályosabban, gondolkodtam, nagyszerűnek, csendriasztó, dúsgazdagság, beszélgeténk, rózsalevelét, természetnek, hullócsillag, kérlelhetlen, föltámadásom, rózsakötelét, leirhatatlan, összetörvén, sovárgásban, messzeségbe, nyúgodalmat, legszebbike, beszélheték, legmelegebb, rózsatenger, angyalomnál, megragadtam, szorosabban, dicsőségnek, hajnalégről, angyalokrul, válaszoltam, megálljatok, szemeinkkel, elbúcsuzánk, végsugártól, szállhatott, elvesztette, kisebbedett, mindenséget, szemlélnem, szivárvány, lyánykámat, messzebbre, földöntúli, , ,
2024.03 2024. április 2024.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 83 db bejegyzés
e év: 534 db bejegyzés
Összes: 13024 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3644
  • e Hét: 20219
  • e Hónap: 37602
  • e Év: 154848
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.